SailGP – Magánvélemény

A futamokról illene írnom. Nem fog menni, bocsánatot kérek

Az itt következő sorok, szigorúan a magánvéleményem. Nem szándékozom megbántani senkinek az érzéseit, pláne aki éppen azért lelkesedik, amit például a SailGP közvetítésekben lát.

A SailGP-ben 2024. január 13-án Abu Dhabiban végre ledobtak mindenféle felesleges álcát. Úgy vélhetik, hogy a közönségnek nem lehet elmagyarázni, megmutatni a vitorlás versenyzés igazi szépségeit (nem igaz, lásd Star Sailors League) a szellemi játékot a szélfordulókkal, a változásokra előre tekintő taktikák összecsapását, az ehhez igazodó helyezkedést, a sokoldalú és apró finomságokkal teli vízi sakkozást. Most Abu Dhabiban már nem bosszantották a nézőket ilyen potomságokkal, hisz úgysem érthetik.

Nem csak a pályaszakaszokat vették 300-400 méteresre, ami még ebben az éppen fújdogáló 5-8 csomós szélben is ezeknek a szélsebesség minimum két-háromszorosával haladó F50-es katamaránoknak pillanatok alatt megtehető, de a félszeles rajt után az eddig szokásos hátszél helyett betettek egy másik félszeles menetet a part felé, a tribün elé. Onnan kezdődött a nyúlfarknyi krajc, és a többi semekkora kör.

A nézők elé járuló felvonulás a második szakasz – Fotó: Christopher Pike / SailGP

Mit jelent ez a versenyzőknek? Hogy a rajtpozíció és az első egy percet alig közelítő hosszúságú szakasz dönt. Utána a dolog java lóverseny, ügetés egymás mögött, minimális taktikai lehetőségekkel.  A két éles bójakerülés és a mezőnyt kicsit széthúzó, de főleg libasorba állító félszelezés szép, érthető, tiszta képet ad. Ehhez csatlakoznak izgatottan hujjogó szpíkerek – whaauu what a great, wonderful race –, akik persze, hogy nem mondanak semmi lényegeset, mert az már úgysincs. Stratégia, taktika kilencven százaléka kihipózva, persze a java oda se férne a nézőtérről belátható sávba, kit érdekel.

Fotó: Christopher Pike / SailGP

Aztán a szünetben, két futam között jöhetnek vetítve a válogatások régebbi futamokból, ahol erős szélben vágtatnak, netán ütköznek vagy közel kerülnek ehhez, és még jobban lehet izgatottan üvöltve hujjogni!

A focidrukkerek óriási szerencséje, hogy a nézőtér körülölelheti a focipályát

Ha valami okból ott is csak egy oldalon ülhetnének nézők, mint egy mólón, és el is férne az a százezer ember, akkor már rég ott lenne mind a két kapu egyvonalban, és a fiúk patkóalakú pályán rugdoshatnák a bogyeszt!

A SailGP futamokról illene írnom. Nem fog menni, bocsánatot kérek.  Ha két kutyának eldobok egy teniszlabdát, kicsit érdekesebb, hogy melyik éri el elsőként, mint ez.

Erre szokás azt mondani, hogy ne nézzem, nem muszáj!

De ha sokszor, és egyre inkább ezt látja a világ a vitorlás versenyzésről, akkor majd ezt is akarja látni, és millió meg egy fontos, okos és élvezetes elem lassan eltűnik, átadva helyet annak, ami gyors és erős. Eltűnnek előbb-utóbb onnan is, ahova én most elmegyek vagy elmennék versenyezni. Félreértés ne essék, én még bőven találok magamnak olyan versenyt, amilyet szeretek , amilyet a vízi életem alatt megszoktam. És igen, értem, hogy ettől, a nézettségtől kerülhet több pénz a vitorlázásba… Azt is tudom, hogy az utánunk jövőknek nem fog hiányozni az, amit itt jó előre elsiratok.

Éppen csak nem fogják tudni, hogy mi az, ami nem hiányzik. Amit sosem láttál, hallottál, amiről nem is sejted, hogy milyen, az nem hiányzik.

És vajon, ha versenyezhetnék a SailGP-n, ott köztük, azt élvezném?

Annyi pénzért? Iszonyúan!

Meg hát szerencsére egy ilyen katamaránnal csak menni a vízen is finom lehet, és ott a hajón egy dekát nem érdekelne, milyenek a vitorlás versenyek az emlékeimben. Ezt ugyebár úgy hívják, hogy fejlődés, amit pedig én hiányolok belőle, azt úgy, hogy maradiság, vénemberkedés.

Csak a vitorlázásról beszélünk?

Ruji

 

Szállások

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!