Szarvas különleges látnivalói, az őrködő mocsárciprusok
Szarvas történelmi örökségeivel, természeti értékeivel, számtalan látnivalójával és színes programjaival kihagyhatatlan úti cél.
A város egyik jelképe a varázslatos látványt nyújtó mocsárciprusok “erdeje”: a település hírnevét megalapozó arisztokrata, Bolza Pál hatalmas és tartalmas életműve egyik legfontosabb lépéseként vitte véghez a mocsárciprusok elterjesztését.
Gróf Bolza Pál az 1900-as évek elején kezdett az Arborétumot megalapozó munkálatokhoz. Felesége halála következtében visszahúzódó életmódja ebben a munkában teljesült ki. Együttműködő csapatával, a kertben dolgozó kertésszel, és munkásokkal töretlen lendülettel dolgoztak. Számos növényfaj ültetésével telt meg a ma már ismert Arborétum területe, de leginkább az észak-amerikai fák és bokrok érdekelték.
Szarvason és környékén, a Kákafoki-holtág szinte egész területén magas populációban képviselteti magát e nemes fafaj, azonban van egy kisebb csoportjuk, amely az elhelyezkedése különlegesek, mégpedig a Szarvasi Vízi Színház mögött elhelyezkedő, Erzsébet-liget partján található mocsárciprus facsoport.
A ciprusok e példányai természetes hátteret, örökzöld díszletet szolgáltatnak az előadásokhoz, bemutatókhoz, és alapvetően határozzák meg Szarvas látképét, tájképét.
Az Erzsébet ligetet a 19. században alakították ki, a sétautak mellett 7 ponton egy-egy állomás grafikai ábrázolással mutatja be az adott helyre jellemző élőlények képét, nevét és más érdekes tudnivalókat is.
Az állomáshelyeknek a látványra jellemző, hangulatos elnevezéseket találtak ki: Cinegés, Napsugaras pagony, Denevér tanya, Százszorszép rét, Alkotóház, Füzes és Őrködő ciprusok.
A szarvasi mocsárciprus eredeti élőhelye Észak-Amerika déli részén található. Átlagos magassága 30-40 méter, törzsátmérője 2-3, kivételesen akár 11 méter. Tűhöz hasonló levelei 0,5-2 cm hosszúak, két sorban állók. Termése 2-3,5 cm átmérőjű, gömb alakú, 10-25 részből áll. Mindegyik részben 1-2 mag található. Fáját különösen megbecsülik, mivel rothadás ellenálló.
Gyökere különleges, ugyanis mocsaras, nedves talajokon a szétterülő gyökérzet néha 1 méter magasságig is térdszerűen kiemelkedik a talajból. Puha, lapos tűlevelei a levelekkel együtt lehulló rövidhajtásokon fésűsen helyezkednek el. Lombja ősszel érdekes barnásvörösre színeződik.